

Az asztma diagnózisát nem lehet egyértelműen egyetlen, egyszerű vizsgálattal kimondani. Ha egy betegnél ismételten észleljük a légutak beszűkülésének tüneteit (sípoló légzés, megnyúlt kilégzés), valamint ha ezek a tünetek maguktól vagy hörgőtágító hatására visszafordíthatóak, és ha a kórtörténet alapján (vagy kiegészítő vizsgálatokkal) az egyéb, hörgők beszűkülésével járó állapotokat jó eshetőséggel ki lehet zárni, többnyire akkor mondhatjuk ki az asztma diagnózisát.
Háttérben zajló kóros folyamatAsztma megállapításakor nem a betegség súlyosságát vagy annak tartós állapotát minősítjük. A diagnózis kimondásával mindössze a betegség hátterében zajló kóros folyamatot jelöljük. Az asztma diagnózisát, a kórtörténet, a diagnosztikus vizsgálatok (allergia teszt, légzésfunkció, mellkas röntgenfelvétel, stb.) mellett a megerősítheti a kezelés eredményessége is, mert a gyors hatású hörgőtágítók (rohamoldó szerek) képesek a hörgőgörcs tüneteit azonnal, látványosan csökkenteni, adott esetben megszüntetni.
Úgynevezett megelőző kezelésre akkor van szüksége, amikor gyakoriak és/vagy súlyosabbak a tünetek. Ilyenkor a kezelés a háttérben meghúzódó gyulladás féken tartásával képes megelőzni a rosszulléteket és a tartós gyulladáscsökkentő terápia mellett nagy valószínűséggel a hörgők károsodásának is csökken az esélye.
A gyógyszereket javasolt inhalációban, belégzéssel a légutakba juttatni, mert a lenyelhető gyógyszerekhez képest, sokkal kisebb adagok elégségesek a tünetek csökkentéséhez.
Ha a kezelés nem elég hatásos, először mindig ellenőrizni kell, hogy a beteg a megfelelő gyógyszert, a megfelelő módon használja-e. A terápia sikertelensége esetén újra át kell gondolni a beállított kezelést és ellenőrizni kell a diagnózist is.