

A légzésfunkciós vizsgálatok a krónikus légúti betegségek kimutatására használatos vizsgálati módszerek. A diagnózis felállításán túl információt nyújtanak a kezelő orvos számára a már ismert, krónikus légzőszervi betegségben szenvedők esetében alkalmazott terápia hatásosságának nyomon követésében, valamint a betegek gondozásban.
A légzésfunkciós vizsgálat során a gyermek vagy felnőtt páciensek tüdő térfogatának, teljesítőképességének állapotfelmérése zajlik. A vizsgálatok relatíve egyszerűek és fájdalmatlanok, a mérések többször ismételhetők.
Spirometria
A spirométer méri a be- és kilélegzett levegő térfogatát, valamint a tüdőből kiáramló levegő áramlási sebességét. A páciens egyéni adatai alapján (nem, születési idő, testsúly, testmagasság) megadott, elvárt (normál értéknek tekintett) spirometriai eredményekhez hasonlítjuk a vizsgált egyén ki- és belégzése során mért térfogat és áramlási értékeket.
A kapott eredmények alapján kezelőorvos következtethet a tüdő aktuális teljesítményére, a hörgők esetleges szűkületére, a légzőizmok és a mellkas állapotára.
Az úgynevezett klasszikus „spirometriai manőver” együttműködést igényel a páciens részéről, mely képzett asszisztencia segítségével érhető el. Ez a vizsgálat 6 éves kor alatt nem végezhető.
Gyermekkorban nem specifikus provokációs tesztként, leggyakrabban a futás terhelést használjuk. Asztma esetén, fizikai terhelésre beszűkül a hörgőrendszer, így a tesztelés során alkalmazott, hat perces futás után mért, csökkent áramlási légzésfunkciós értékek alátámasztják a diagnózist.
Ez a vizsgálat a légutak ellenállását határozza meg (szemben a spirometriával, amikor áramlást mérünk). A vizsgálat előnye, hogy 6 éves kor alatt is kivitelezhető, mert a mérési mintavétel a normál légzésből történik. A vizsgálat ugyanakkor – érzékenységénél fogva -, korán jelzi a légutak beszűkülését.
Ez a légzésfunkciós teszt csecsemők, kisdedek, valamint együttműködésre még nem képes nagyobb gyermekek légzésfunkciós paramétereinek meghatározására szolgál. A vizsgálat során a gyermek orrára, szájára illeszkedő maszkban mérhető áramlást rövid ideig megszakítva, nemcsak a légúti, hanem a tüdőszövet és a mellkasfal fizikai paraméterei is mérhetők.
A testpletizmográfia a teljes tüdőkapacitás meghatározására szolgáló módszer. Azt mondja meg, mennyi levegő marad a tüdőben teljes kilégzés után. A mellkasban kilégzést követően megrekedt levegő, a mellkas felfújtsága ugyanis jellemző asztma tünet is lehet.
A vizsgálatot serdülő kortól végezzük, mert az elemzés akkor ad megfelelő eredményt, ha zárt kabinban történik a mérés. Előnye, hogy a beteggel nem szükséges az erőltetett kilégzési manővert elvégeztetni.
Bejelentkezés telefonon:+36 1 44 33 200
Illetve közvetlenül online időpont foglalással a következő link segítségével: