Légzésfunkciós vizsgálat

A légzésfunkciós vizsgálatok a krónikus légúti betegségek kimutatására használatos vizsgálati módszerek. A diagnózis felállításán túl információt nyújtanak a kezelő orvos számára a már ismert, krónikus légzőszervi betegségben szenvedők esetében alkalmazott terápia hatásosságának nyomon követésében, valamint a betegek gondozásban.

A légzésfunkciós vizsgálat során a gyermek vagy felnőtt páciensek tüdő térfogatának, teljesítőképességének állapotfelmérése zajlik. A vizsgálatok relatíve egyszerűek és fájdalom nélküliek, a mérések többször ismételhetők.

A légzésfunkciós vizsgálatok típusai

Spirometria

A spirométer méri a be- és kilégzett levegő térfogatát, valamint a tüdőből kiáramló levegő áramlási sebességét. A páciens egyéni adatai alapján (nem, születési idő, testsúly, testmagasság) megadott, elvárt (normál értéknek tekintett) spirometriai eredményekhez hasonlítjuk a vizsgált egyén ki- és belégzése során mért térfogat és áramlási értékeket. A kapott eredmény alapján kezelőorvos következtethet a tüdő aktuális teljesítményére, a hörgők esetleges szűkületére, a légzőizmok és a mellkas állapotára.

Az úgynevezett klasszikus „spirometriai manőver” együttműködést igényel a páciens részéről, mely képzett asszisztencia segítségével érhető el. Ez a vizsgálat 6 éves kor alatt nem végezhető.

A spirometria formái

  1. Alap spirometria– ezt a vizsgálatot 15 perc nyugalmi állapot (ülés) után végezzük. Néhány nyugodt be- és kilégzés után végzett erőltetett kilégzési manőver alapján megtörténik a tüdő úgynevezett statikus térfogatainak és dinamikus, áramlási értékeinek a meghatározása.
  2. Bronchodilatációs teszt– Abban az esetben, ha az alap spirometria során mért értékek alapján a hörgők beszűkülésére utaló jeleket tapasztal a kezelőorvos, hörgőtágító (salbutamol) inhalációját követően 20 perccel később ismételten spirometriai vizsgálatot végez a beteg. Ha az így kapott értékek közül néhány jellemző paraméter jelentősen javul, az egyértelműen a légutak beszűkülésére, asztmára utal.
  1. Nem specifikus provokációs teszteket akkor végzünk, ha asztma gyanúja fennáll, de nem egyértelműek a klinikai tünetek. Ilyenkor, átmeneti hörgőgörcsöt keltő anyagokat (metacholin, hisztamin, kálium) lélegeztetünk be a beteggel, majd ezt követően, ha a mért spirometriai értékek a légutak beszűkülésére utalnak, akkor az megerősíti az asztma diagnózisának gyanúját.

Gyermekkorban nem specifikus provokációs tesztként leggyakrabban a futásterhelést használjuk. Asztma esetén, fizikai terhelésre beszűkül a hörgőrendszer, így a tesztelés során alkalmazott, hatperces futás után mért, csökkent áramlási légzésfunkciós értékek alátámasztják a diagnózist.

Impulzus oszcillometria

Ez a vizsgálat a légutak ellenállását határozza meg (szemben a spirometriával, amikor áramlást mérünk). A vizsgálat előnye, hogy 6 éves kor alatt is kivitelezhető, mert a mérési mintavétel a normál légzésből történik. A vizsgálat ugyanakkor – érzékenységénél fogva -, korán jelzi a légutak beszűkülését.

Interrupciós technika

Ez a légzésfunkciós teszt csecsemők, kisdedek, valamint együttműködésre még nem képes nagyobb gyermekek légzésfunkciós paramétereinek meghatározására szolgál. A vizsgálat során a gyermek orrára, szájára illeszkedő maszkban mérhető áramlást rövid ideig megszakítva, nemcsak a légúti, hanem a tüdőszövet és a mellkasfal fizikai paraméterei is mérhetők.

Testpletizmográfia

A testpletizmográfia a teljes tüdőkapacitás meghatározására szolgáló módszer. Azt mondja meg, mennyi levegő marad a tüdőben teljes kilégzés után. A mellkasban kilégzést követően megrekedt levegő, a mellkas felfújtsága ugyanis jellemző asztma tünet is lehet.

A vizsgálatot serdülő kortól végezzük, mert az elemzés akkor ad megfelelő eredményt, ha zárt kabinban történik a mérés. Előnye, hogy a beteggel nem szükséges az erőltetett kilégzési manővert elvégeztetni.

Bejelentkezés telefonon:+36 1 44 33 200

Illetve közvetlenül online időpont foglalással a következő link segítségével:

[]
1 Step 1
Previous
Next